Budaörsi kopárok 20

2013. április 7.

Mivel a helyszín nem volt messze, így viszonylag egy jó kis alvás után sikerült a rajtot megközelíteni. A Móriczon egy átszállással már ott is voltunk Budaörsön az Illyés Gyula Gimnáziumnál, ahol a túra rajtja volt. 

Mai túránknak őt fős kis csapattal vágtunk neki.  A gyors regisztráció után szedtük is magunk, és neki is álltunk a táv megtételének. A Gimnáziumból kiérve a főút mellett haladtunk egy darabig, majd az Uzsoki köznél rá is csatlakoztunk a P+ jelzésre. Ezen is bandukoltunk egy ideig. Szépen el is kezdtük a szintek legyőzését is ezzel, mert utunk szépen emelkedett felfelé. A Hegyalja utcánál letértünk a jelzésről, s az Odvas-hegyen már el is értük első ellenőrző pontunkat (1,4 km).

Az Odvas-hegyről körbenézhettünk a tájon. Eléggé párás volt az idő, meg nem is volt az a nagy meleg. A télies tavasz továbbra sem akart minket elkényeztetni, de a friss levegő jótékony hatással volt a tüdőnkre nézve. Igaz, hogy azért ez inkább később valósult meg, mert most még jóformán Budaörs területén voltunk, és alattunk a nagy betondzsungel terült el. A sok multi bevásárlóközpont pedig uralta a látványt. A hegyalja utcán tovább haladva folytatódott a kanyargásunk, valamint lefelé is haladtunk egyben. A kis utcákat keresztezve egyszer csak megérkeztünk a Felsősor utcába, aminek a végén fölfelé vettük az irányt, és elérkeztünk a következő ellenőrző ponthoz, ami az éppen felújítás alatt lévő Kápolna (LINK!) mellett volt található (3,5 km).

A Kápolnától lépcsőkön lefelé búcsúzunk el, s folytattuk utunk. Az utcákon haladva teljesen körbejártuk a Kő-hegyet, és újra csak leértünk az aljára. Sok szép és kevésbé szép házat lehetett ezen a részen látni. Utunk itt jóformán végig aszfaltozott részen haladt végig. Azonban elérkeztünk a P jelzésig, ahol is már megszokott turistaúton folytattuk utunk. Itt eléggé sáros volt némely helyen a talaj. Néhol kis fákkal keskenyen szegélyezett sáros úton kellett haladnunk. Az emelkedés viszont itt sem maradt el. A várost is egyre jobban kezdtük magunk mögött hagyni, s az autók, a városi élet moraját már az erdő neszei foglalták el. A keskeny ösvényt végül felváltotta a szélesebb út is, s a P+ jelzéssel is találkoztunk. Kis idő múlva egy elágazáshoz érve következő ellenőrző pontunkat is megtaláltuk (6 km).

Innen tovább haladva már a SO jelzést követtük. Itt találkozhattunk a Piktortégla üregekkel (LINK!). Szépen a hegy oldalán haladva emelkedtünk felfelé. Szép volt az erdő, de még a tavaszt mint említettem nem nagyon lehetett érezni. Persze a növények ezt máshogy gondolták, mert a fákon azért már látszottak a rügyek, s néhány helyen ibolyával is találkozott az ember, csak a hideg nem akart még ereszteni. A Budaörsi-hegyet így megkerülve fel is jutottunk Csillebércre, ahol megkaptuk következő pecsétünket is (7,9 km).

Innen a KFKI mellett elhaladva az erdő szélén be is kanyarodtunk a S+ jelzésen, ami meghatározta túránk követendő útvonalát. Elég sok erdei úttal találkoztunk ezen a részen, és voltak azért mások is, akik saját kis túrával szórakoztatták magukat ezen a vasárnapi napon. Találkoztunk lovasokkal is. Az utunk egy szikla után felfelé vezetett az egyik hegy gerincén. Elég szűk kis utacska volt, egy ember fért el rajta, de szépen szerpentinszerűen haladtunk lassan felfelé. Csöndes volt a táj, s a kilométerek így fogytak lábunk alatt. Az erdőt még az őszi avar színei határozták meg, a sok kifakult lehullott falevél. Budakeszi szélét éppen hogy elkerülve, a hegyre felkaptatva jutottunk így el a következő ellenőrző ponthoz, ami a Sorrento-szikláknál (LINK!) volt (11 km).
Az ellenőrző pont után a menetelésünk folytatódott, és most a hegyeken, illetve azok oldalán folytattuk utunkat. A S jelzésen haladtunk, s elmeneteltünk a Szekrényes-hegy, Szállás-hegy, Ló-hegy, valamint Csík-hegy mellett. Itt-ott a fák közül kikandikálva már lehetett látni következő célpontunkat, ami felé szépen haladtunk is. A hegyek oldalában jó kis gyalogösvényen tudtunk menetelni. Szép volt ez a része is a túrának. A Huszonnégyökrös-hegy felé haladva útközben lehetett találkozni sok helyen már kinyílt Kökörcsinnel is. (LINK!) A hegy sziklái mellett aztán megérkeztünk következő ellenőrző pontunkhoz, a Huszonnégyökrös-hegy (LINK!) csúcsa alá  (14,8 km).

A hegytetőről szép kilátás nyílt túránk útvonalára is. Persze inkább csak a nemrégiben elhagyott részre, mert ott sorakoztak egymás után a nemrégiben elhagyott hegycsúcsok, s az utolsó megtámadandó csúcs is ott kellette már magát velünk szembe. Nem is időztünk sokat, és célba is vettük. Itt már újra Budaörs utcáin találtuk magunkat, s az Orchidea, Tárogató, Csiki, utcák után a S∆ jelzésen jutottunk el a Törökugrató utcáig, ahonnan egy tanösvényt követve jutottunk fel a hegy csúcsára. A tanösvényen haladva a Török harcokból is láthattunk kis jelenteket. (LINK!) Az ellenőrző pontunk a csúcson volt található (16,7 km).

A csúcsról lefelé ugyan ott vezetett utunk. A Törökugrató utcán leérve a Rezeda utcán elfordultunk, s a Kökörcsin utcán kiértünk a főút mellé, amin már csak vissza kellett baktatnunk a Gimnáziumig, ahol a célunk is volt egyben (18,8 km).

A célban megkaptuk emléklapunkat, és érmeinket. Ellátás is volt, a szokásosnak mondható zsíros kenyérrel csillapíthattuk éhségünket, valamint járt még hozzá gyümölcsszörp is. Persze a túra folyamán is volt ellátásunk néhány ellenőrző pontban.

Szép túra volt ez is. Az időjárás lehetett volna jobb is, de az eső legalább elkerült minket. Az útvonal is elég jónak volt mondható, s így megismerhettük ezeket a hegyeket is, amik mellet azért sokszor elhalad az ember, de valahogy olyan sötét folt volt eddig. Sokan választották családi kirándulásnak is, és a kisebb távon sokan kis gyerekkel is nekivágtak az útnak. Jó kis vasárnapi ebéd előtti programnak volt ez is mondható.

Köszönet illeti a szervezőket a szép túráért, a gimnázium tanulóit is dicséret illeti az egész napos kitartásért, s a pontokon nyújtott fáradalmaikért! Köszönet a csapattagoknak is, akik megint csak hozzájárultak egy felejthetetlen túra élményéhez!

A buszok hazafelé is elég sűrűn jártak, így nem kellett sokat időzni a megállóban. Hamar vissza is lehetett érni fővárosunkba, s jöhetett egy kis délutáni szieszta is.

Sporttársi üdvözlettel!

Ádám Attila

Budapest, 2013. április 8.