2013. április 1.
Húsvét hétfőjének reggelén vágtunk neki ennek a pompás kis
túrának. A rajt a Városmajorban volt, oda busz és villamos segítségével
jutottunk el. A túrán hárman indultunk el kis csapatunkból.
Az útvonal a Z jelzésen vezetett minket végig, így csak azt
kellet figyelnünk, hogy arról ne térjünk le. Az időjárás a megelőző napokban
nagyon csapadékos volt, így lehet sokakat megriasztott, hogy nagy sár
várható majd. Mi is tartottunk tőle, de bíztunk benne, hogy azért szerencsénk lesz,
így neki is vágtunk a távnak.
Az útvonal első része a városban vezetett, így a feladat az volt, hogy jussunk fel a
hegyen Normafáig, így sok lépcső megmászásával indult a napunk. A Városmajortól
kezdve folyamatosan felfelé haladtunk, kisebb-nagyobb emelkedőkön. A reggeli
idő elég friss volt, és így jó kis tüdőtisztítás vette kezdetét. Jó néhány utca
keresztezése után, és jó pár lépcsőfok legyőzése után meg is érkeztünk első
ellenőrző pontunkhoz, ami a Martinovics-hegyen volt, és ott kaptuk meg
pecsétjeinket (1,3 km).
Lendületünk továbbra sem lankadt, mert mindig felfelé kellett tartanunk. A
Budai utcákon kanyarogva megcsodálhattuk azokat az „olcsó” építészeti
remekeket, ami a hegyoldalban burjánzottak. Elhaladtunk egy benzinkút mellett,
ami zöld felfogásban épült, s rajta napelemek mutatkoztak, s egy nagy számláló
hirdette, hogy mennyi megújuló energiát termelt eddig, arról már nem szólt a
fáma, hogy mennyi környezetszennyező kőolajszármazékot is adtak el itt azóta,
mióta megnyílt. Elhaladtunk a fogaskerekű egyik állomása mellett is, és így már
nem voltunk messze a következő ellenőrző pontunkhoz, ami a Széchenyi-emlékműnél
volt található (4,5 km).
Innen tovább kanyarogtunk, hogy a fogaskerekű végállomása mellett elforduljunk,
s megtekintsük a Gyermekvasút felső végállomását is, s a vágányok mellett
haladva eljussunk Normafáig. Itt a jelzést követve lefelé vettük utunk. Az
előző héten leesett hó mennyiség egy része elolvadt, a másik része pedig
fagyott formában nehezítette továbbhaladásunkat. A tájat itt annyira nem is
tudta az ember szemlélni, mert eléggé csúszós volt a jeges út. A jelzések
elágazásánál a völgy felé vettük utunk -jéggel nehezített terepen-, s haladtunk tovább a következő
ellenőrző pontunkhoz, ami a Disznófő-forrásnál volt található (7,9 km).
Innen tovább haladtunk, s a Tündér szikla mellett vitt el utunk. Itt már a nap
elég szépen el kezdett sütögetni, s így az elmúlt napok veszett időjárása után
furcsa volt látni a tájat a napsütésben . A sziklánál is omladozott a
hegyoldal, a fagy most már kezdett ereszteni, s a kövek is mozgolódni kezdtek.
A sziklákat elhagyva a Libegő drótpályája alatt vezetett egy rövid szakaszon az
utunk, majd az egyik helyen egy elágazásnál lefelé vettük az irányt, egy szűk
kis ösvény jelentette itt a jelzett utat. A kis fák közül kiérve kereszteztük a
Budakeszi utat, s ismét a házak között kanyarogva elértünk a következő
ellenőrző pontig, az egykori Hárs-hegyi autós campingig (10,2 km).
Itt megint egy kis kanyargás következik az utcák és az erdei utak segítségével.
Ez a rész itt picit sík volt, így a lábaknak is jól jött. Aztán a Gyémántos
lépcsőnél újra elkezdtünk tornázni felfelé. Utána megint csak kanyarogtunk az
utat követve, majd a következő meredek részeket legyőzve már fent is voltunk az Apáthy-sziklánál, s visszatekintve megnézhettük a nemrégiben
elhagyott normafai hegyoldalt, valamint a Tündér-sziklát. Innen már keskeny
nyomon haladtunk egyenesen, majd a hegyen fölfelé. A Törökvész utca után
lépcsőztünk egy kicsit megint felfelé, s itt elég sok ibolyát lehetett már látni az út mellett. A
tavasz azért már csak közeledett, s az erdőben is elég sok helyen lehetett
hallani a madárkák énekét is. Itt már több jelzéssel együtt haladva meneteltünk
tovább a hegyen hol meredekebben, hol enyhébben fölfelé. Kis idő múlva el is
érkezett a következő ellenőrző pont, ami az Árpád kilátónál volt (14,4 km).
Utunk egy kis nézelődés után folytatódott tovább. Innen megint csak nagy
részben lefelé ereszkedés következett. Az erdőben kanyarogva haladtunk tovább,
a Szépvölgyi útig, ahol a rendezők ellátással vártak minket. Volt itt minden,
mi szem-szájnak ingere, s mi fogyasztottunk is. Ez is egy kis pihenő volt
mindenkinek. De innen is tovább kellett állnunk, s a település mellett
elhaladva megérkeztünk a Hármashatár-hegyi adó alá, ami alatt elhaladtunk. A
hegy túloldalán pedig elkezdtük ereszkedésünket. Itt is elég sok hó volt még
található, s a friss, meg nem fagyott helyeket kutatva haladtunk egyre lejjebb.
Elég rossz volt itt is a sok lefagyott rész, de sikeresen túljutottunk rajta. A
Z+ elágazásánál balra fordultunk tovább, s kis séta után megérkeztünk következő
ellenőrző pontunkhoz, a Guckler-sziklához (18,2 km).
A pecsétek elhelyezése után folytatódott utunk. A panorámában gyönyörködve
koptattuk tovább a lábunk. Szépen sütött a nap, s a Virágos-nyeregnél kaptunk belőle mi is. Itt még felkapaszkodtunk a Csúcs-hegy nyergére, s a végén
pedig el is kezdtük az ereszkedést. Az út hókásás, s latyakos volt helyenként,
de annyira nem olvadt még meg, hogy nagy sarat csináljon nekünk. Az erdőben
vigyázni is kellett, mert a lefagyott részek vizes talpú cipővel még csúszósabbak
voltak. A hegy aljához érve már egyre jobban eresztett a fagy is. Itt már több
sarasabb résszel találkoztunk. Az erdőből kiérve viszont a szántóföld szélén
viszonylag jól lehetett haladni, s itt nem volt akkora sár, mint amire mindenki
számított előzőleg. Itt a dombon átérve már látszott Solymár határában a
Szarkavár. Ez előtt viszont még le kellett küzdeni azt a sárban gazdag utat,
ami fogadott minket. A cipőink elég szépen cuppogtak, s le is akartak maradni a
lábunkról, de azért bírtuk a kiképzést, s lassacskán túljutottunk rajta. A hídon
átkelve a Béke utcába még egy kis dombot legyőztünk, s be is értük Solymárra, s
aszfaltozott úton mentünk innen a célig. Kisebbe emelkedő végén volt a solymári
kocsma, a buszfordulónál, s ez volt kettőnknek a cél (26,7 km). Harmadik társunk
innen még tovább indult, mert ő a 40-es távot választotta, s előtte még a
Zsíros-hegy legyőzésre várt.
A célban megkaptuk emléklapunkat, valamint kitűzőnket, s a napra kiülve
szárogattuk a cipőnket, a busz megérkezéséig, amivel visszaindultunk
Hűvösvölgyig, majd onnan tovább hazáig, s jöhetett a húsvéti lakoma, a jó kis
erdei túra után.
Az időjárás kedvező volt, az éjjeli fagy jótékony hatással volt az utakra, s a
sok eső ellenére is járható turistautakkal találkoztunk. Közben a napsütés is csak melengette az ember lelkét, így azért könnyebben is telt el a nap.
Köszönet a szervezőknek a jó szervezésért, és ellátásért, valamint a
túratársaknak a vidám napért!
Sporttársi üdvözlettel!
Ádám Attila
Budapest, 2013. április 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése